Elhunyt Szabó Miklós
2020. június 11-én, 89 éves korában elhunyt Szabó Miklós, a Magyar Kodály Társaság tiszteletbeli tagja, a Győri Leánykar alapító karnagya, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a győri Széchenyi István Egyetem ny. professzora, a magyar kórusművészet kiemelkedő alakja.
Végső búcsúztatása és temetése 2020. július 2-án, csütörtökön 12 órakor lesz Budapesten a Magyar Szentek templomában (1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 1., a Petőfi-híd budai hídfőjénél).
Szabó Miklós Szentgotthárdon született 1931. április 15-én. Nagyapja elemi iskolai igazgató, édesapja tanár volt. Szülővárosában végezte alap- és középfokú iskoláit. 1949 és 1953 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán középiskolai énektanári és karvezető diplomát szerzett, Vásárhelyi Zoltán növendékeként. Diplomakoncertjén a Jézus és a kufárokat vezényelte. 1952-től közel egy évtizeden át népzenét gyűjtött többek között az főként a Dunántúlon a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának megbízásából. Az általa gyűjtött népdalok egy része A Magyar Népzene Tára köteteiben is megjelent. Úgy érezte azonban, nem ez az ő útja.
Tanári pályáját 1953-ban Győrött a Zeneművészeti Szakiskola tanáraként kezdte, s ehhez a városhoz kórusvezetőként is mindvégig hű maradt. 1966-tól a Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézete Győri Tagozatának tanára. 1982-től a budapesti Zeneakadémián egyetemi docens, 1990-től 2003-között egyetemi tanár. Több hazai és külföldi kurzuson, Japántól Kanadáig kilenc országban tanított.
Személyében az önmaga és tanítványai iránt legendásan szigorú tanár mellett a legendásan igényes és kivételesen invenciózus karvezetőt, a magyar kórusművészet egyik példamutató mesterét is tisztelhetjük, akinek működését Kodály is figyelemmel kísérte. 1955-től a Zeneművészeti Szakiskola énekkarának karnagya volt. 1958-ban alapította a Győri Leánykart, amelynek neve hamarosan fogalommá vált. A Győri Leánykar 1961-ben az első debreceni Bartók Béla Kórusverseny egyik első díjának nyerteseként tűnt fel, s ez a magas színvonalú művészi munka végigkísérte Szabó Miklós egész pályáját. 1961 és 1980 között karnagya volt a Győri Pedagógus Kórusnak, közben a Magyar Vagon- és Gépgyár Énekkarának is karnagya lett. 1968-tól a Győri Leánykarral külföldön is rendszeresen szerepelt, kórusversenyeken számos díjat nyert. Zeneművészeti szakiskolásokból és főiskolásokból álló énekkarával páratlan vállalkozó kedvvel tűzte műsorára Bartók összes gyermek- és nőikari művét, amely hanglemezen is megjelent. A Győri Leánykar rendszeres résztvevője volt a magyar zenei életnek, több zenei díj tulajdonosa lett. Repertoárja szinte a teljes női-kari irodalmat magába foglalta. Úttörő vállalkozások egész sora fűződik nevéhez, mint a hazai régizenei mozgalom egyik előhírnöke tűzte koncertjei műsorára és rögzítette hangfelvételen Dufay egyik miséjét, aztán Palestrinát, Lassust, majd Haydn és Mozart kánonjait, világpremierként Michael Haydn műveit, Liszt kórusokat, Kodály legnehezebb nőikarait, így a Hegyi éjszakák teljes sorozatát. A kórusrepertoárt 20. századi mesterek műveivel is gazdagította, köztük számos magyar szerző – Soproni, Szőllősy, Kocsár, Jeney, Szőnyi Erzsébet és mások alkotásainak ősbemutatóival. Ars poeticáját talán ez a mondata jelzi legjobban: „Nem a szereplés a fontos, hanem a műhelymunka.”
Lemezei közül több is rangos nemzetközi díjat kapott, és kórusával európai országok pódiumaira és Kanadába vitte el kóruskultúránk hírét, mindenhol sikert aratva. Karnagya visszavonulásakor, 2009-ben feloszlott az együttes is. Pályája során Szabó Miklós rendszeres vendégkarnagya volt a Magyar Rádió Énekkarának, a Magyar Állami Népi Együttes Énekkarának és a Budapesti Kórusnak is. A Nemzetközi Kodály Szemináriumon kilenc alkalommal vezényelt.
Szabó Miklós a kivételes tudós tanárok-művészek sorába tartozik. Számos cikke, előadása, s mindenekelőtt Bartók Béla kórusművei c. könyve (1985) tanúskodik erről. Új kiadásban adta közre Bartók gyermek- és nőikarait. Utolsó nagy munkája a tudós és a karnagy együttes teljesítményeként a Bartók kritikai összkiadás kórusműveket tartalmazó, 9. kötetének szerkesztése volt a MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívuma munkatársainak közreműködésével.
Szabó Miklós olyan művész, tudós és tanár volt, aki lankadatlan igényességgel, végtelen szerénységgel, és fáradhatatlanul végezte sokrétű munkáját, hosszú életébe is hatalmas teljesítményt sűrítve, hazájának és a magyar kórusművészetnek példás hírnevet szerezve.
Elismerései:
Liszt Ferenc-díj (1967); Érdemes Művész (1978); Bartók-emlékplakett (1981); Kodály Zoltán-emlékérem (Magyar Kodály Társaság, 1982); Lajtha László-érem (zene, 1983); Pro Urbe Győr (1985 és 1993); Liszt-emlékplakett (1986); Kossuth-díj (1991); Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1996); KÓTA Életmű Díj (2009); a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti díja (2015).
Munkásságának néhány további adata a teljesség igénye nélkül:
Tanított: Pozsony, Finnország, Nagy-Britannia, Jugoszlávia (ma Horvátország), Olaszország, USA, Kanada, Izrael, Japán (Tokyo és Sapporo). Vendégkarnagy volt Lyonban (kétszer) és az Illinois-i Egyetemen (USA).
Konferenciák: Dijon, London, Trento. 1967-ben részt vett Berlinben Nemzetközi Kórusvezetői Szemináriumon, 1977-ben angliai tanulmányúton volt a British Council szervezésében.
Tudományos írásai: Reneszánsz polifónia egykor és ma (5 részes cikksorozat, Muzsika 1979), ugyanez előadás-sorozatként elhangzott a Magyar Rádióban is.
Jelentősebb hazai fellépései: Győr (1959); Debrecen (1961); Győr (1962); Budapest (1966); Debrecen (1974); Budapest, MTV (1981); Győr (1985); közreműködött Bartók újratemetésén (1988. július); Szentgotthárd, apátsági templom (2001. május).
Külföldi koncertfellépések: Bécs (1966); Dijon (1968); Párizs (1970); Milano, Erba, Torino (1976); Bécs (1977); Opole (Lengyelo. 1977); Wuppertal, Duisburg (NSZK, 1981); Belgium és Kanada számos városában (1981); London, Canton Cardiff (Egyesült Királyság, 1982); NSZK és Franciaország (1993); Pozsony, Somorja, Padova (1995); Párizs, Le Mans (Franciaország, 1996), Lengyelország három városa (1977); Izrael, Szlovákia, Salzburg (2000); Egyesült Királyság és Belgium (2005); Salzburg (2006).